Facebook LinkedIN


“Ahhoz, hogy jó Ving Tsunos légy először kell találnod egy jó tanárt.”


Kezdetek: Első találkozásom a harcművészettel nagyon fiatalon volt, 10 évesen kezdtem el Goju Ryu karatét tanulni. Abban az idoben Szlovákiában majdnem ez volt az egyetlen stílus amit lehetett tanulni. Néhány évi edzés után egy utcai konfliktusba kerültem. Ez egy fordulópontot jelentett számomra, rájöttem, hogy a Karate számomra nem a legjobb út ahhoz, hogy megtanuljam megvédeni magam. Ez egy sport nem több és nem kevesebb, túl sok szabályal az igazi küzdelemhez.

Egy napon vettem egy harcműveszeti magazint és ott volt egy rövid cikk a Ving Tsun Kung Fu-ról. Ez nagyon érdekesnek tűnt számomra és elhatároztam hogy keresek egy iskolát ahol ezt a rendszert tanulhatom. Ez tűnt a legjobb útnak az igazi harchoz, nincsenek szabályok, nincsenek nehezen kivitelezhető mozdulatok, nincsenek versenyek, fokozatok. Néhány héttel később találtam egy Ving Tsun iskolát közel az otthonomhoz ahol hetente két alkalommal kezdem el edzésre járni. Úgy tunt számomra, hogy ez volt az amit évekig kerestem.

Minden edzés nagyon izgalmas volt és úgy éreztem hogy ez az a hely ahol megtanulok harcolni. A másik oldala a dolognak az volt, nagyon sokat kellett fizetnem minden edzésért. Néhány hónappal késobb privát órákat is kellett vennem mert voltak “titkos technikák” amelyeket nyilvánosan nem tanitottak…

Később elég bátornak éreztem magam, hogy kipróbáljam a tudásomat barátaimmal akik más stílust gyakoroltak. Ez egy nagy csalódas volt részemről, rá kellett jönnöm, hogy nem működnek azok a technikák amiket tanultam. Nem volt egyensúly az állásomban, nem volt jó távolságtartásom, nem volt ütéserőm, az edzéseken tanult gyakorlatokat lehetetlen volt számomra igazi küzdelemben is alkalmazni. Továbbra is biztos voltam benne, hogy a Ving Tsun egy nagyon jó harcművészeti rendszer de jó tanár nélkül vagy jó iskola nélkül és megfelelő technikák megfelelő módon történő gyakorlása nélkül nem muködik.

A legjobb barátommal Szayka Róberttel elkezdtünk más iskolát keresni. Úgy gondoltuk, hogy a Ving Tsun csak egy módja a harcnak, de valószinűleg van sok más rendszer is ahol az utcai küzdelemben is hatékony technikákat tanítanak. Találtunk egy Kempo tanárt Magyarországon akitől elkezdtünk tanulni. Heti néhány alkalommal jártunk Magyarországra csak azért, hogy tudjunk tanulni. Nagyon különbözött a Ving Tsuntól, nem csak a stílus, de az egész atmoszféra. Senkit nem kellett Si Fu nak szólítani, vagy mesternek, mi csak közösen tornáztunk és egyszerűen barátok voltunk. Tiszteltem a tanítómat, Weisengruber Jánost, Ő volt az egyik legnagyobb küzdő és legjobb tanár akit valaha láttam. Nem csak küzdeni tanitott miket de arra is megtanított hogy mindig legyünk szkeptikusok, mindent próbáljunk ki, ne higyünk el mindent. Nagyon sok oktató állítja hogy van valamilyen titkos technikája, de többségük soha nem vett meg részt igazi küzdelemben. A Kempo az egyik leghatékonyabb stílus amit valaha is láttam. Robert megalapitotta a Szlovákiai Kempo Szövetséget, de én megvoltam győződve arról, hogy számomra a Ving Tsun a legmegfelelőbb rendszer. Magyarországra költözve Budapesten találtam egy kis iskolát ahol Wong Shun Leung Ving Tsunt tanítotak, amiről soha nem hallottam korábban. Első alkalommal elmentem megnézni egy edzést, de nem lehetett csak nézni, be is kellett állni gyakorolni. A tanár sokszor meg tudott engem ütni anélkül, hogy én bármit is tudtam volna csinálni. Azonnal éreztem, hogy megtaláltam azt a Ving Tsunt ami muködik. A mozdulatok hasonlóak voltak mint amit már korábban tanultam, de a teljes rendszer más volt. Volt mögötte logika, stratégia, minden mozdulatnak megvolt a maga értelme, oka. Arra tanítottak minket, hogy a mozgásunk, mozdulataink a lehető leggazdaságosabbak legyenek. Az első edzés után éreztem, hogy megtaláltam a legjobb iskolát számomra. Hozzávetőlegesen két évig tornáztam ebben az iskolában de úgy éreztem nekem valami több kell. Egyre többet kezdtem el olvasni Wong Shun Leungról és Ő gyakran említette, hogy ha jó Ving Tsun harcosok akarunk lenni, akkor eloször a legjobb tanárt kell megtalálnunk számunkra és utána nagyon sokat kell tornázni. Úgy éreztem, hogy megtaláltam a rendszert amit meg akarok tanulni de még nem találtam meg a számomra legjobb tanárt. Nagyon szerettem azt az iskolát, szerettem a tanáromat, de valami többet, jobbat szerettem volna. Ha valaki nagyon jó harcos. nem feltetlenül jelenti azt is hogy nagyon jó tanár.

Ezután elkezdtem Ving Tsun iskolát keresni Európában és így találtam meg Gert-Jan Ketelaar iskoláját. Egy e-mail írtam neki amire Ő meghívott engem az iskolájába hogy találkozzunk es megismerkedjünk. Ez volt az első alkalom, hogy láttam hogy lehet a Ving Tsunt használni és gyakorolni profi módon. Az első edzés után a tanítványaival rajöttem hogy mit jelent az hogy valamit helyesen gyakorolni. Nagyon sok Ving Tsun tanár létezik a világon de én meg akartam találni a számomra legjobbat. Amikor megláttam Gert-Jan Ketelaar tanítványait tudtam, hogy megtaláltam a számomra legjobb tanárt. A tanítványainak többsége nagyon jó, természetesen ez mindig függ a tanítvány adottságaitól is, de azok a tanítványai, akik már évek óta tanulnak nála nagyon magas és minőségi tudással rendelkeznek. A Ving Tsun nem egy könnyen megtanulható rendszer, mindenképp nagyon jó tanárra van szüksége a tanulónak. Számomra Gert-Jan Ketelaar a legjobb tanár akit valaha láttam és ennek legjobb bizonyítéka a tanítvanyaival való néhány óras gyakorlás. Az érem másik oldala, hogy nagyon nehéznek tűnt számomra Hilversumba utazni es ott tornázni az Ő iskolájában mert én nagyon mesze, Magyarországon, Budapesten éltem. Úgy döntöttem, hogy egy időre Hilversumba költözöm mert lehetetlen (szerintem) úgy tanulni Ving Tsunt hogy csak évente 3-4 alkalommal találkozom a mesteremmel. Eloször is kell egy jó erős alapot építeni és ez után már évi néhány alkalmas talákozás elégnek kell hogy legyen a folyamatos fejlődéshez. Ez még mindig nem a legjobb módja a tanulásnak, de lehetőségeinkhez mérten próbáljuk a legjobbat csinálni. A mesterem és a tanítvanyai nagyon sokat segítettek nekem abba, hogy Hollandiába tudtam menni es ott tudtam tanulni. Hat alkalommal tornáztam egy héten Gert-Jan iskolájában és elég gyakran tudtunk közösen is együtt tornázni a mesteremmel. Másképp tanít mint ahogy láttam korábban más iskolákban. Minden tanuló más, tehát más módon kell őket tanitani is. Mindent sokféleképpen magyaráz el a tanulóknak, megmutatja nekik a gyengeségeiket, hogy ezzel is elősegítse, hogy fejlődésükben egy következő szintre léphessenek. Az edzéseket nagyon logikusan felépitette hogy ezzel is elősegítse tanítványai gyorsabb fejlődését.

A mesterem és a tanítványai nelkül nem tudtam volna Hilversumba menni és ott Ving Tsunt tanulni. Nagyon sok Ving Tsun tanárral találkoztam korábban de egyikük sem segített ha nem tudtam eleget fizetni. Gert-Jan adott nekem egy lehetőséget a tanulásra az anyagi lehetoségeimtől függetlenül, bizom benne, hogy egyszer majd én is hozzá hasonló módon fogok tudni tanítani.


Jankulár László